© Cs. Varga István

SÍKSÁNDOR

TEDEUM

Téged Isten dicsérlek

és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim

és nem gyűjtöttem másnapra valót,

hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni

és magamnak nem kellett kéregetnem,

hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat

s nem kellett sírnom, hogy megértsenek,

hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett

és nem nevettem minden nevetővel,

hála egyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép

és megmutattál mindent, ami rút,

hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép

és ami rút, nem tett boldogtalanná,

hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől

és szerethettem, akik nem szerettek,

hála legyen.

hogy akik szerettek, szépen szerettek

és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,

hála legyen.

                  Hogy amim nem volt, nem kívántam,

és sohasem volt elég aki voltam,

hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,

mikor az emberek nem akartak emberek lenni,

hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet

és megfuthattam a kicsik futását

és futva futhatok az Érkező elé

s tán nem kell a városba mennem

a lámpásomba olajért,

hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!

és ma is kiálthatom: úgy legyen!

és holnap és holnapután és azután is

akarom énekelni: úgy legyen! --

hála legyen, Uram!

hála legyen!