P. Jáki Sándor Teodóz:

Csángókról, igaz tudósítások


 
 

Jáki Sándor Teodóz bencés atya – Domokos Pál Péternek, a csángók apostolának biztatására– 1978-ban indult el először Moldvába, hogy a csángómagyarok életét, népi-vallásos énekeit, nyelvét tanulmányozza. Erőst együtt érez nehéz sorsukkal, csodálja hitbuzgó vallásosságukat, hűségüket, archaikus kultúrájukat.

A „tudósítás” műfaját Petrás Incze János pátertől kölcsönözte. A műfaj szellemében filológiai pontossággal értesíti-tudósítja olvasóit mindarról, amit látott, hallott, tapasztalt. A műfaj jelzője fontos, mert számos hamis „tudósítás” is jelent már meg a csángókról, főképpen eredetükről, nemzeti hovatartozásukról.

A könyvben az írástudó lelkipásztor felelősségtudata nyilatkozik meg, aki tudja: nálunk az írás sosem öncél és játék, hanem legtöbbször féltő gond, elv, hit, magatartás, sikoltás és jaj. Az 58 tudósítás színesen, helyenként a szépirodalmi stílus élményszerűségével tárja elénk a csángók életének rétegeit. Hiteles képet kapunk mindennapi életükről, iszonyúan nehéz sorsukról, nyelvük archaikus és tájnyelvi szépségeiről, az ellenük elkövetett erőszakos nyelvváltás módszereiről, hitéletükről, népénekeikről, hitbuzgó vallásgyakorlásukról.

Jáki Sándor Teodóz igazi kincsre lelt: az Erdélyi Zsuzsa által Nógrádban gyűjtött Aranymiatyánk énekelt csángó-változatára. Bálint Sándor hangsúlyozza: az Aranymiatyánkasszonynépünknek máig egyik legkedvesebb elmélkedő imádsága”. Igazi gyémántlelet az Aranymiatyánk, a megélt katolikum közös remekműve. (A „miatyánk” „imádságot”, az „arany” értékességet jelöl.)

A szerző tanulságokat, intelmeket is összegez: a csángókat buzgó római katolikus hitük őrizte meg magyarnak. Mindenkinek, aki az ügyükkel foglalkozik, tudnia kell: a csángók katolikus hitük alapján ragaszkodnak magyarságukhoz is. Örvendetes, hogy időközben megszületett az Európa Tanács határozata: „a csángók a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára.” Teodóz atya tudósításai bizonyítják: hogyan él a moldvai magyarok hitében, nyelvében és szívében a nemzet.

Jáki Sándor Teodóz atya méltó örököse Domokos Pál Péternek. Az európai szellemi-lelki régióba álmodja Erdélyt és Csángóföldet is, ahol a legismertebb csángó költő, Lakatos Demeter szavával szólva: a nap nem lenyugszik, hanem „leszentül”. Könyve az ügyhöz méltó figyelmet és elismerést érdemel. A moldvai csángómagyarok apostolaként „a világ legelhagyatottabb kisebbségéért” végez áldozatos munkát, azokért, akikért Duma-István András klézsei csángó költő így fohászkodik: „Ha nem tü, Kárpátok, keté szakagyatok, / Münköt Moldovába veszni ne hagyatok!” (Való Világ Alapítvány, Bp. 2003.)

Cs. Varga István

(Megjelent: Hitvallás, 2003.május. 17.)