RÓMA --

Látogatóban a Casa Balthasarban

1999 június második felében családommal együtt szép napokat tölthettem Rómában. Bebarangoltuk a 2000. évre, a szentévre készülődő, nagy erővel szépítkező Örök Várost. Emlékezetes élményt jelent számomra a Casa Balthasarban tett látogatás, ahol két egykori egri kispap-tanítványommal, Szabó Gáborral és Popa Péterrel találkozhattam. Egy külvárosi negyedben, a Via Cassia 1171-es szám alatt, szép környezetben található az a suburbánus villa, amelyben Joseph Ratzinger bíboros védnöksége alatt munkálkodik a Balthasar nevet viselő intézmény.

A Lubac --Balthasar--Speyer Nemzetközi Társaság védnökségével, 1990-ben Rómában alapított, hivatástisztázó és képzést nyújtó „Casa” olyan húsz és harminc év közötti fiataloknak kíván, az egyházzal való teljes közösségben, lelki és szellemi képzési időt biztosítani, akik keresik az Úr életükre vonatkozó akaratát. Lelkiségüket, szellemiségüket Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve, Henri de Lubacnak, Hans Urs von Balthasarnak és Adrienne von Speyernek az Evangélium betűjéhez és szelleméhez való hűsége és tanúságtevő életműve jellemzi. Ez a közösség azt vallja: az élet ajándék, amely meglep bennünket és választ követel. Ez a válasz határozza meg az élet célját. Az életben van egy jel, amely személyes, végleges Istenhez tartozásra hív. Ha az ember megtapasztalja Isten szeretetét, nem gondol többé saját magára, a földi vágyak, az emberi látóhatárra korlátozott remények szertefoszlanak. Helyettük végtelen horizontok tárulnak fel, az ember kezdi megízlelni az Evangélium szépségét.

Ez a hivatástisztázás és az egyházon belüli életforma-választás céljára rendelt intézmény bármely nemzetiségű fiatalokat fogad, akik vágyakoznak az Úr szolgálatára, a megszentelt élet papi, szerzetesi formájára, és akik szeretnék felfedezni vagy elmélyíteni hivatástudatukat az egyházban. A Házban való tartózkodás ideje két teljes év, beleértve a szünidőket is, amely alatt a lakók szabadon, örömteli szívvel fogadják el a közösség szellemében való életet az Alapszabályzatban (Carta Magna) rögzített feltételek szerint. A „Casa” a keresztény élet iskolája. Loyolai Szent Ignác módszerét követve a közösség tagjai fokozatosan jutnak el Isten akaratának felismeréséig és követéséig. Az evangéliumi tanácsok szerinti élet iskolája elméleti és gyakorlati képzést is nyújt az evangélium szellemében.

Célkitűzésük, hogy a lelki és a szellemi képzésben, hogy megismertesse és élje az Egyház kétezer éves hitét, miközben megismerteti a közösség tagjait a mai világ kérdéseivel el. A közösség tagjai kölcsönösen bátorítják egymást a hit és az értelem, a szakmai tudás és az életszentség egyre tökéletesebb integrációjára való törekvésben. A Ház lakói Henri de Lubac, Hans Urs von Balthasar és Adrienne Speyer személyiségét és műveit irányadónak tekintik és II. János Pál pápa útmutatásait és javaslatait követik. Tudják, minden ember életében van egy pillanat, amikor felteszi a kérdést: „Melyik az én utam?”

Maradandó élmény, hogy családommal együtt részt vehettem a „Casa” lakóinak közös ebédjén. A közösség adományokból tartja fenn a bérelt házat, maga gondoskodik a teljes ellátásról. Mindenki részt vesz a közös munkában: főzésben, mosásban, vasalásban, takarításban. Igen egészségesen étkeznek. Egyetlen kövér embert sem láttunk közöttük. Az ebéd minden mozzanatát áthatotta az egymás iránti figyelem, a közösségi öröm. Egyszerű, de szépen megterített asztal fogadott bennünket. Tetszett a bencés tradícióból átvett, ebéd alatti felolvasás. A menü sajtos spenóttal töltött palacsinta, paradicsomos húsgombóc volt, az ebédet egy szelet süteménnyel fejeztük be. A közösség tagjai, amint vettek a közös tálból, rögtön tovább is adták, egymást készségesen kínálták, tányérjukat pedig mindig gondosan kitörölték. Egy nagyszerű közösség asztalánál voltunk szívesen látott vendégek.

Ebéd után megtekintettük a soknyelvű könyvtárat, amelyben a sokféle könyv különös rendezőelv szerint, a kiadás időrendjében sorakozik a polcokon. Megtaláltuk Szabó Ferenc Hans Urs von Balthasarról szóló kis könyvét, szemelvénygyűjteményét is. A konyha, a mosoda, a szárító és vasaló helyiség, a puritánul egyszerű kis cellák számomra a bencés Regula szellemét idézték.

Vannak utak – Sunt viae! Eltűnődök ennek a két kiváló tehetségű embernek az életútján. Popa Péter nagyváradi születésű, magyar édesanya és román édesapa fia. Román nyelvű óvodába, román tannyelvű általános és középiskolába járt. Kilenc éves korától a román úszóválogatott tagja volt... Az ő példája is bizonyítja: a Lélek ott fú, ahol akar. Egri kispap lett, 1997 nyárelején  Tempfli József szentelte pappá a nagyváradi székesegyházban. Újmisés kézzel dedikálta Túl/Élni című első, magyar nyelvű verskötetét.

Szabó Gábor újmiséjére tavaly, szeptember 6-án Mályiba külön busszal érkezett a római Balthasar Ház lakóközössége. Feltűnt, ahogyan a fiataloknak ez a soknemzetiségű csapata nagy egymásra figyelő szeretettel beszélgetett közös nyelvükön: olaszul. A „Habitus facit monachum” mondást juttatták eszembe magatartásukkal, minden gesztusukkal... Azóta tudom: érdemes a Casa Balthasar példájára, üzeneteire figyelni.

Kérem a Mindenek Urát, szentelje meg a Ház lakónak életét. Hiszem, hogy Szabó Gábor és Popa Péter műveltségük magasába jutva értékes munkásai lesznek Isten szőlőskertjének a világegyházban és az őket útra bocsátó magyar katolikus egyházban is. Szeretném hinni, hogy a „Casa” magyar lakói szellemi-lelki műveltségükhöz, formátumukhoz, talentumukhoz méltó feladatot kapnak majd az egri és partiumi egyházmegyéjükben is. Addig is Balassi szavaival üzenem: „Mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!”